Pólusváltás

Miért következik be mágneses pólusváltás?

Az elmúlt néhány milliárd év alatt a Föld jónéhány mágneses pólusváltáson ment át – ezt a kőzettani vizsgálatok egyértelműen bizonyítják. Ám, hogy ez a fordulat hogyan is megy végbe, azt csak néhány éve sikerült számítógépen modellezni.

Amikor Földünk még izzó, olvadt gömb volt, a fiatal bolygó ásványai lassan elkülönültek. A nehezebb anyagok, mint például a vas és a nikkel, lesüllyedt, és belőlük lett a gömbalakú földmag. A hatalmas belső nyomás megszilárdította a mag mintegy 2500 kilométer átmérőjű fémgömbjét, de a felszínhez közelebb, ahol kisebb volt a nyomás, a vas és a nikkel folyékony maradt. E folyékony külső mag mozgásai gerjesztik a Föld mágneses mezejét.

Bolygónk mágneses mezeje „hasznos” képződmény: megvéd bennünket a Nap felől a bolygók és a csillagközi tér felé tartó töltött részecskeáramlás káros hatásaitól, létfontosságú a Föld körül keringő műholdak navigációja szempontjából, és segíti a költöző madarakat is a tájékozódásban. Mágneses pólusváltás átlagosan 200 ezer évente következik be, ám hozzá kell tennünk, hogy a két pólusváltás között eltelt idő széles sávban mozog. A geológiai bizonyítékok szerint bolygónkon utoljára 780 ezer évvel ezelőtt történt.

A dinamóhatás számítógépes modellezése

A jelenleg érvényes tudományos elméletek szerint a bolygók mágneses terét az úgynevezett dinamóhatás kelti. A dinamóelv lényege földi kísérletekben az, hogy ha egy fémkorong mágneses mezőben pörög, akkor az így keletkezett erő az elektronokat a korong középpontja felé taszítja.

Amíg a korong forgásban van, addig az elektronok mozgása – az elektromos áram(lás) –mágneses mezőt indukál, vagyis a mágneses és az elektromos jelenségek egymást gerjesztik, erősítik. Sajnos meggyőződni nem tudunk róla, hogy bolygónk belsejében, 6400 kilométer mélyen valóban ilyen folyamatok zajlanak. Számítógépes szimulációk segítségével azonban közelebb kerülhetünk megértésükhöz.

A Los Angelesi Kalifornia Egyetem kutatóinak számítógépes modellje a dinamóelvet leíró fizikai egyenleteken alapul. A számítógép folyamatosan halad az egyenletek megoldásával, az eddigi leghosszabb idő, amit eddig tanulmányozni sikerült mágneses mezőnk múltjából, 500 ezer év volt.

Hurrikánszerűen terjednek

A modell tanulmányozása közben a kutatók felismerték, hogy a dinamóhatás következtében új mágneses erővonalak keletkeznek, amelyek normálisan a már létező erővonalak irányába állnak fel. Abban a pillanatban azonban, ha bármiféle mozgás, csavar, anomálisa keletkezik a külső magban, az új mágneses erővonalak iránya megváltozik, elindul egy folyamat a pólusváltás irányába.

A folyékony külső magban keletkezett instabilitás fokozatosan tovább vándorol, körülbelül egy szélességi fokot évente. A folyamat leginkább a hurrikánok terjedéséhez hasonlítható, ám annál jóval lassúbb.

A külső magban keletkezett legtöbb instabilitás átmeneti jellegű, egy idő után elveszti erejét. Néha azonban a körülmények kedvezőek ahhoz, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen. A meglévő mágneses mező ekkor gyengülni kezd. Ha a folyamat a teljes mag körül körbe ér, akkor bekövetkezik a mágneses pólusváltás. A múltban a váltás időtartama kétezer és 11 ezer esztendő között mozgott. Az Egyenlítő környékén relatíve gyors (2000 éves) volt a váltás, a sarkvidékeken hosszabb, ott fordul elő a 11 ezer éves felső határ. A váltás átlagos időtartama egyébként 7000 év, s mindezt harminc különböző helyszínről származó óceáni rétegmintából állapították meg a geológusok.

A geofizikusok ma már meg tudják határozni a Föld köpenye és külső magja határán lévő azon pontokat, ahol ezek az instabilitások keletkeznek. A közelmúltban egy ilyen hullámzás keletkezett például az Atlanti-óceán közép-keleti régiójában. Hurrikánhoz hasonlóan az anomália tovább söpört a Karib-szigetek, majd Észak-Amerika felé. A mágneses mezőben bekövetkezett változások több évtizedes követésével kiderül majd, hogy ebből a kis hullámból keletkezik-e valamilyen nagyobb változás.

Az instabilitások gyengítik a Föld mágneses mezejét. Ma körülbelül 10-15 százalékkal gyengébb, mint amikor 1845-ben a német matematikus, Karl Friedrich Gauss mérni kezdte.

Kommentek (2)

2 Comments

  1. kk

    2011. augusztus 15. hétfő at 00:42

    “Az elmúlt néhány milliárd év alatt a Föld jónéhány mágneses pólusváltáson ment át ”

    Már bocsássatok meg! Ti vallásosak vagytok e vagy sem? Mertha igen, akkor tudnátok, hogy a Biblia szerint a Föld az csak pár ezer éves, de ti is elfogadjátok, hogy ez nem így van. Tiszta szégyen, amit csináltok.

    Először meg kellene tanulni tanulni és utána kellene marhaságokat írni.

  2. Feri

    2011. augusztus 31. szerda at 08:34

    Megint csak azt vallom, hogy az Istennel kapcsolatos dolgokra nincsen bizonyíték, csak a hit, vagy nevezhetjük akár babonának is. Nem mennék bele, de, ha akkor Jézus képes volt varázsolni, akkor ma miért nem tudja senki? Erre a válasz egy hívőtől megint a hitből fakad, amit az egyház tömött belé.

    Egyház = Pedofil papok…

    A tudományos írások alá vannak támasztva bizonyítékokkal, bár tény, hogy nagyon kevés a hiteles, mert legtöbbjét elferdítik, titkolják, stb. Az Egyház már rég összeomlott volna, ha mesterségesen nem akadályozzák meg a bizonyítékok felszínre törését, ha nem vesznek ki belőle és nem írják át azokat!

    Jézus anyja Istentől fogant? Szerencsétlen Józsefet csalta meg és ezt a mesét akkor még be tudta adni neki!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.